Xavi tette naggyá Spanyolországot. És idén ő is teszi tönkre.

Nem kérdés, hogy Xavinak atombiztos helye van az elmúlt évtized világválogatottjában. A nagyjából másfél évvel ezelőtt véget érő korszakos Barcelona két pótolhatatlan kulcsfigurájának egyike, a másik természetesen Messi. A két és feledik meg Iniesta, akivel együtt Xavi a spanyol válogatottat is az elképzelhető legmesszebb vitte.

A Barca elmúlt két idényén azonban már látszott, hogy vége a dalnak. Az okokról mindenféle elmélet megjelent, Guardiola hiányától kezdve, Messi – egyébként csak később kezdődő –hullámvölgyén vagy kiégésén át, a már könnyen kiismerhető tikitakáig. A legfeltűnőbb azonban mégiscsak Xavi visszaesése volt. És ezt tette gyakorlatilag végelegessé a válogatott pénteki katasztrófája is, egyáltalán nem mellesleg a spanyolok első komoly tétmeccsén a '12-es Eb győzelem óta.

Az első félidőben még párszor megvillant a zseni, adott néhány olyan labdát, amilyenre senki más nem képes, az egyikből Costa össze is hozta a tizenegyest. De a rövidpasszos iskolajáték már ekkor is lassabban, körülményesebben folyt mint kéne, aztán a második félidőre teljesen elmúlt. Lehet, hogy Koke-val se lennének jobbak, de azért kicsit meglepő, hogy még mindig nem ő kezd, sőt be se áll.

Advertisement

Van ez így. Xaviról már az eddigiekért is tapast kell elnevezni, harmincnégy évesen egyáltalán nem kínos elfáradni. De, hogy nem is szükségszerű, azt a harmincöt évesen csúcsra lépő Andrea Pirlo bizonyítja.

Tegnap beszéltem valakivel, aki nem rég egy olasz sampon reklám forgatásán fél napot együtt dolgozott Pirloval. Állítólag nagyon undok köcsög volt. A reklámforgatáson simán lehetséges, de a csapatában elképzelhetetlen. Mufurc talán igen, szakállal pláne, nem kizárt, hogy kicsit nagyképű is, de egész biztosan nem köcsög.

Advertisement

Köcsög játékos definícó szerint képtelen olyan játékra, mint amit Pirlo mutatott be Anglia ellen. A hosszabbításban lőtt valószerűtlen kapufája és az a zsenilás átlépése az első gól előtt csak a hab volt a tortán. Gyakorlatilag egyedül tartotta végig kézben a meccset. Prandellinek van annyi esze, hogy köré építi a csapatot és láthatóan úgy rotálódnak, hogy Pirlónak mindig legyen elég területe szabadon mozogni.

Nézhetjük persze a dolgot fordítva is: Pirlo még a karrierje végén, 35 évesen is képes arra a mennyiségre, amire huszonévesen volt, és közben csak rutinosabb lett. Ugyanez Xavinak például nem megy, meg másoknak se.

Advertisement

Már a tavalyi Barcelona óta tudjuk, a pénteki holland-spanyol óta meg pláne, hogy a labdabirtoklás önmagába kevés. De pontos passzok nélkül mégse megy semmi. Pirlónak 103 jó passza volt az angolok ellen, a másik oldalon Gerrardnak 62. Xavinak a hollandok ellen 67, a teljesen másképp felálló hollandok, argentinok és brazilok közül Sneijdernek és De Jongnak együtt 59, a Messi-Rodrigez párosnak 79, Oscarnak és Paulinhonak pedig csak 50.