Mit kíván az összes nemzet? Világbajnokságot több osztályban! Több meccset! A hazai pálya és a tizenegyesek eltörlését!

A focirajongó telhetetlen, és még az emberemlékezet óta legjobb világbajnokság közben, a Costa Rica – Görögország lázában égve is felmerül a kérdés: mit kéne rajta mégis változtatni. Új szabályok a vb-től függetlenül is indokoltak lennének, a hülye bíró kiváltása elektronikára globális igény, és simán lehet, hogy a leshatárt se a félpályánál kéne meghúzni, hanem a térfelek közepén. Tekintettel az ünnepi időszakra, ezeket most átmenetileg félretesszük, és kifejezetten a csak a világbajnokságra vonatkozó lehetőségeket vizsgáljuk. Hosszú, viszont forradalmi jelentőségű poszt következik.

Advertisement

1. Párhuzamosan több világbajnokságot!

Minden világbajnokságon előkerül, hogy nézhetetlenül gyenge csapatok veszik el a helyet sokkal jobbaktól. Ez éppen idén kevésbé igaz, mint korábban, és Ibrahimovics hiányától eltekintve azért túl lehet lépni a svéd, az ukrán vagy a török válogatott hiányán. Korábban viszont egészen kiváló francia, holland, uruguay-i, orosz válogatottak csúsztak le, és ebben a rendszerben lesz még ilyen máskor is. Honduras vagy Kamerun pedig most sem hiányzott volna.

A bénák a területi elv érvényesítése miatt kerülnek be, ami önmagában helyes cél, attól világ a bajnokság, hogy a lehető legtöbb területről érkeznek rá. De az eszköz rossz.

A megoldás a jégkorongos mintára kialakított, több szintű világbajnokság lehetne, értelemszerűen feljutással és kieséssel. Ki kéne pontosan sakkozni, de szintenként tizenvalahány csapat tűnne indokoltnak. Nem lenne kötelező négyzetszámnak lennie, mert nem kell feltétlenül felezős kieséssel rendezni. Az alacsonyabb osztályokban így indulhatnának a jelenlegi rendszerben vb-szereplésre esélytelen válogatottak is, mint pl. a magyar.

Advertisement

Van a világbajnokságnak az a romantikus gyönyörűsége, hogy egyszer csak jön Costa Rica, senki nem tudja, hogy honnan, ők maguk se tudják, de kiverik az olaszokat meg az angolokat. Ez a lehetőség ettől még elvileg ugyanúgy megmaradna, de tény, hogy kicsiknek sokkal több meccset kéne nyernie a felnövéshez. Nem lenne ez olyan rettenetesen nagy baj, nincs mindig Dávidnak igaza Góliáttal szemben, láttuk már a görögöket Eb-t nyerni.

Sokkal nehezebb kérdés, hogy a selejtezők megszűnésével mi történne két világbajnokság között. A selejtezőknek két fontos funkciója van, a csapatépítés éles meccseken és a négy évvel korábbihoz képest aktuálisabb erőviszonyok belövése. Erre nincs tökéletes megoldás, talán olyasmit lehetne kialakítani, mint amivel angol bajnokságok közötti mozgásokat oldják meg, tehát sok csapatot érintenének az osztályozók. Így végeredményben megmaradnának a selejtezők, de az igaz, hogy azokból a csapatok egy része kimaradna.

Advertisement

Így a vb-k között is minden csapat nagyjából a saját szintjéről kapna ellenfelet. Elmaradnának a magyar-holland és a magyar-san marinoi meccsek, viszont a negyedosztályban maradásért még többször jönnének a finnek. Meg talán a jordánok, ha ezt se kontinentális alapon rendeznék, ami ellen igazából csak az időeltolódás szól.

2. Csapatonként több meccset!

Az előzőekből valamennyire következne, de bármilyen lebonyolítás mellett is abszurd, hogy a résztvevő csapatok fele három meccset játszik. A világbajnokságok kezdetére 32 országnyi szív öltözik ünneplőbe, százezrek utaznak földrészeken át, afrikai államok mozgatnak dollármilliókat nejlonszatyrokban. Hogy aztán háromszor kilencven perc után várhassanak újabb négy évet. Ezt is orvosolnák a helyosztók.

Advertisement

Nem segítenének azonban azon a problémán, hogy az egyenes kiesés szakaszokban egyetlen elszúrt meccsel is ki lehet esni. Egyetlen meccset pedig a legjobbak is elszúrhatnak. Felmerül ezért, hogy olyan lebonyolítás legyen, ami ezt kiiktatja. Lehetne csoportokban játszani sokkal többet vagy lehetne a párosításokat több meccsen eldönteni. Talán maga a döntő az egyetlen kivétel, a csúcspontot valahogy a lebonyolításban is meg kéne tartani.

3. A négyéves ínségek rövidítését!

Talán a legnehezebb kérdés a vb-k sűrűsége. Évente, de talán még kétévente is túl sűrű lenne, könnyen elveszítené a jelentőségét. De négy év kihagyás mégis túlzás. Egyszerűen túl sokat kell várni a szurkolóknak, és túl kevés fér bele egy játékos pályafutásába.

Advertisement

Valamit pótolnak a köztes Európa-bajnokságok, de azért az nem az igazi. Most éppen Mexikó, Kolumbia, Chile, Ghána mutatta be, hogy a vb mennyivel több, mint az Eb + Brazília + Argentína.

Tény, hogy létezik a világban egy alapvetően négyéves bioritmus, szökőév, olimpia, választások, iskolai terminusok. A kétéves ciklusok is valójában négyévesek félidővel. Mindezek ellenére, dacolva az összes vonatkozó beidegződésünkkel, meg kéne szüntetni a kontinentális bajnokságokat és háromévente kellene világbajnokságokat rendezni.

Advertisement

4. Több helyszínt! A hazai pálya eltörlését!

Mivel a globálisan legnépszerűbb közösségi szórakozás bőven nagypolitikáról és dollár csiliárdok elosztásáról szól, a következő két világbajnokság sajnos rettenetes helyszíneken lesz. Oroszországban és Katarban is undorító alakok uralkodnak, undorító politikai rendszerben, szégyen őket a világbajnoksággal legitimálni. De ettől függetlenül se könnyű elképzelni nemzetközi népünnepélyt Nyizsnyinovgorodban vagy a katari sivatagban.

Advertisement

A világbajnoksághoz szükséges infrastruktúra felhúzása még demokráciákban is nagyon kétséges vállalkozás. Ez Brazíliában is elsősorban szabadrablásról és eszement pazarlásról szól. A Magyarország méretű Portugália kicsit beleroppant a 2004-es Eb megrendezésébe, Lengyelországra és Ukrajnára is tök felesleges megastadionok zuhantak rá. (És természetesen a jelenlegi lebonyolításhoz se kellene 12 helyszín, csak kevesebb helyszínnel kevesebbet lehetne lopni).

A világfutball vezetői többségükben korrupt ingyenélők. Mégis akad közöttük, akinek lehet jó ötlete. Ilyen volt Platini újítása az Európa-bajnokságok rendezésére, amit 2020-tól nem egy országban, hanem a földrészen mindenfelé egyszerre fognak megrendezni.

Advertisement

Ugyanezt a módszert kéne alkalmazni a világbajnokságokra. Egy-egy négyes csoport meccseinek megrendezésébe egyetlen ország se rokkanna bele. Továbbá ki lehetne küszöbölni vele a hazai csapat problematikát.

A hazai csapat automatikus részvétele, és mindenféle nem hivatalos támogatása még akkor alakult ki, amikor nem utaztak szurkolók tömegei egy-egy válogatottal. A lelátókat hazai nézőkkel lehetett csak megtölteni, akik két idegen csapat meccsére csak akkor vettek a drága jegyekből tízezrével, ha egyébként is be voltak vadulva a sajátjaik sikereitől. Még a '82-es spanyolországi vb-n is helyiek voltak többségben akár az angolok, a németek vagy a franciák meccsein is.

Advertisement

Ma már a saját földrészükön sok tízezer, és transkontinentális viszonylatban is több ezer szurkoló kíséri el a válogatottak többségét. Ők megtöltik a lelátókat és jelentős bevételt hoznak a rendező városoknak. Ha a vb-t egyszerre több országban rendeznék, akkor azt – a jelenlegi rendszert éppen megfordítva – úgy kéne lebonyolítani, hogy hazai csapat egyáltalán ne legyen. Miért ne rendezhetnének Rióban és Sao Pauloban csoportmeccseket úgy, hogy közben a brazil válogatott Buenos Airesben vagy Montevideoban játszik?

5. A nyomorult tizenegyesek eltörlését!

A továbbjutásról döntő tizenegyesek egyetlen előnye, hogy a nők arra jönnek be a szobába, és ha már anyakorúak, akkor letesznek a tévé elé egy tál süteményt is. A rendszer minden más szempontból indokolatlan. Igazságtalan, komolytalan és pitiáner. A foci megcsúfolása.

Advertisement

Hazugság, hogy nincsen más megoldás! Aranygólba torkoló végtelenített hosszabbításnak kéne döntenie, és nem kell berosálni a végtelenítéstől. Ha a hosszabbításban, előre meghatározott időközönként, egyre kevesebb játékost lehetne pályán tartani, akkor egyetlen meccs sem tartana örökké. Mondjuk negyed óra után lejön egy-egy játékos. Aztán megint, és így lemennek talán 5-5 játékosig, ami mellett már néhány percen belül valaki mindenképpen gólt fog lőni.

Ezzel persze mindenféle variációs lehetőség felmerül, például ilyen szabály mellett elég indokoltnak tűnik az akárhány csere, sőt a visszacserélés engedélyezése is. Ezekről érdemes vitatkozni, de közben egyetlen látszólagos ellenérvtől nem szabad visszariadni: a tévé csatornák műsoridejétől. Alkalmazkodni fognak.